Eredeti cím: Midnight Rouge
Eredeti/magyar megjelenés: 1987/2010
Illusztrálta: John Sibbick
Fordította: Killmaster
Design
A borítón lévő cím betűtípusával kezdeném, ami
olyan mintha már nem tudott volna milyen fontkészletet választani a készítő. A
két vigyorgó/vicsorgó vízköpő pofa elég vicces és az ékkő nagyon sugárzik…
maradjunk annyiban hogy láttunk már szebb kompozíciót is.
Illusztráció
Tetszetős a külön térkép, de ennek
kicsinyített mása szerepel a könyvben is, így ezt meg lehetett volna spórolni.
Már csak amiatt is, mert funkciója nincs neki, a városban nem fogunk eltévedni
a kaland közben. Az illusztrációkról amúgy nem sok mindent tudok írni. Nem
kiemelkedőek, de hangulatosak. Gyakori köztük a saját szemszögű ábrázolás, már
úgy értve, ahol a lábainkat, vagy éppen kezeinket láthatjuk, ahogy éppen
kinyitunk egy zárat, stb. Van pár elég egyszerű rajzocska, amiken az érződik,
mintha az illusztrátor nem szerette volna annyira megerőltetni magát (104.,
165., 343.). Egyszóval: közepes.
Háttértörténet
Végre nem hősök, hanem a sötét oldalon álló alakok
vagyunk, még ha nem is rögtön kiemelkedő figurát alakítunk, csupán egy egyszerű
tolvajt. Ráadásul egy kezdőt, akinek leghőbb vágya, hogy a Tolvaj Céh tagja
legyen. A sztori az ehhez szükséges próbáról szól, a próba pedig nem más, mint
megszerezni a Baziliszkusz Szeme nevezetű drágakövet.
Eredetiség
Abszolút eredeti az alapötlet, a megvalósítás
azonban kevésbé. Hiányoznak a különleges megoldások, a játék emiatt kicsit
szürke lett. Nagyon tetszett mondjuk a megvesztegetés, ami itt az
Ügyesség-próba analógiájára van megalkotva, tehát amennyi aranyat szánunk egy
ilyen akcióra, akkor fog sikerülni, ha alá dobunk a kockával. Ilyeneket
lehetett volna még kitalálni a zártörésre is például, vagy mondjuk a
kombinációs-kódos megoldások szerintem egy tolvajos játékban tálcán kínálják
magukat, de itt mégis kimaradtak.
Kihívás
Az Éjféli tolvaj a könnyebb könyvek közé
tartozik, túlzottan sok must have cuccal sem kell rendelkezni a
végigjátszáshoz. Kell mondjuk az információ a kő hollétéről és kell két kulcs a
széfhez, illetve a Bitorló Lélek nevezetű csodalény ellen egy varázsfegyver. Az
is lényeges hogy már az 1-es fejezetnél ne rontsuk el a dolgot, mert ha nem a
Hurok-ba megyünk először, akkor sem lehet végignyomni a kalandot. A harcok nem
túl nehezek, illetve gyakran el lehet menekülni. Van egy labirintus is a
történetben, de ha nincs térképünk, akkor is könnyen át lehet jutni rajta. A
Baziliszkusz Szeme megkaparintásához a végén pedig kell egy obszidián korong,
de az éppen az előtte lévő szobában található, és még vissza is lehet menni
érte utólag, hehe…
Főgonosz
Ezt a pontot megspórolhatjuk, mert ilyesmi itt
nincsen. Mondjuk nem is baj, mert nagyon nem illene a sztoriba.
Rendszer
Azzal kezdem hogy maximum 6 tárgy lehet nálunk
(étel és ital is 1-1 egységnek számítanak !!!), ami egy tolvajnál elég érdekes,
bár jobban meggondolva, azt a logikát is értem, hogy csörömpölő hátizsákkal
nehezen tudnánk lopakodni, mászni, hátbaszúrni és ilyesmi. A másik extra dolog
a speciális képességek, melyekből 7 van, és 3-at kell választanunk. Ezek a
kaland során nem változtatgathatók, szóval jól gondoljuk meg, mi lenne hasznos.
Természetesen mind annak tűnik: lopakodás, mászás, rejtőzködés, rejtett dolgok
meglátása, zárnyitás, titkos jelek ismerete, zsebtolvajlás. Ahogy én észrevettem,
leggyakrabban a Rejtett dolgok meglátása és a Zárnyitás jön elő a játékban, a
Zsebtolvajlás és a Mászás például elég ritkán. Spoilerként itt jegyzem meg,
hogy ha a Rejtett dolgok meglátása vagy a Titkos jelek ismerete skillek valamelyikével
nem rendelkezünk, akkor a játék egy pontján nem tudunk továbbjutni. Tegyük még
hozzá azt is, hogy a Mászást és a Rejtőzködést megkaphatjuk a kaland során is
külön (szerzett tárgyak segítségével), úgyhogy ilyenkor örülhetünk, ha ezekre
tettünk potyára… Többször is van olyan, hogy ha szükség lenne rá, de nem
rendelkezünk egy skillel, attól még nem pusztulunk el véglegesen, maximum
Életerő pontot vesztünk, vagy hasonló kellemetlenségek érnek. A képességeket
viszont ettől függetlenül lépten-nyomon használnunk kell, szóval erősen ki
vannak használva a játék folyamán.
Hangulat
A kaland közben én hajlamos voltam
elfeledkezni arról hogy ez egy fantasy világ, mert sokszor sokáig teljesen
realista középkori események történtek csak, se egy csontvázharcos, se egy
mágus… A betörések a könyv első felében sajnos nem lettek túl izgalmasak, nem érezzük
a szituációkon hogy veszélyesek lennének. A második részben pedig a föld alatt,
a játék átmegy egy teljesen klasszikus folyosós-szobás megoldásba, ami
meglehetősen lineáris, és kicsit uncsi is. Többször lehet vége úgy a
kalandunknak, hogy egyszerűen csak nem tudunk továbbmenni, mert nem látunk meg
egy rejtekajtót. Összegezve, ez egy magányos játék, az interakciók hiánya
már-már idegesítő volt, annyira nem találkozunk és nem beszélünk senkivel. A befejezés
tetszett, de mégis valahogy fájdalmasan közepes lett az Éjféli tolvaj.
Annyit azért még megemlítenék ezzel kapcsolatban, hogy a könyv angol eredetije hemzsegett az aprócska-nagyobbacska hibáktól, ezek nagy részét ki tudtam küszöbölni, mégis azért akad benne néhány. Mint ahogy a Zagoron is írtam, ha az író kevesebbet akart volna poénkodni, és kicsit érdekesebbé teszi a sztorit, jobb értékelést is kaphatott volna az olvasóktól. A nehézség pedig tényleg szubjektív dolog, kell valami a kezdőknek is. Aki profinak érzi magát, próbálkozzon a Pusztító című könyvvel. Azzal én is elvoltam egy hétig, vagy még tovább...
VálaszTörlésPár pontosítás:
VálaszTörlés1. A zárnyitás képesség is megszerezhető egy koldustól.
2. Nem muszáj mindkét kulcs, elég az egyik, ha van zárnyitásunk.
3. A zebtolvajlás képességet túl gyarkan nem lehet használni, de a kristályharcosná vagy az életünket menti meg, vagy megússzuk, hogy kétszer küzdjön meg a könyv talán legkeményebb ellenfelével, illetve a "j" betűs kulcsot csak azzal lehet megszerezni, ami azért nem mindegy. Szóval azért nem egy rossz képesség (legalábbis a hiánya feltűnt).
Egyébként én egész jól elvoltam ezzel a könyvvel. Nincs benne semmi világrengető, de vannak izgalmas momentumok, és valahogy ezzel a fajta letisztult egyszerűséggel (ha nem ösvények választásával van tele), akkor jobban elvagyok, mint a "küzdjünk meg "15 múmiával"-lal.